Három lövés – kilenc másodperc alatt – honvedelem.hu

Mint ismert, a Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program részeként a Magyar Honvédség technikai eszközeinek tárháza 24 darab Panzerhaubitze 2000-es típusú, önjáró tarackágyúval is bővülni fog. Mivel az első lövegek várhatóan 2022 februárjában érkeznek meg hazánkba, az MH 25. Klapka György Lövészdandár kijelölt állománya számára megkezdődött (és folyamatosan zajlik) a típusra történő átképzés Németországban.

Az új löveggel kapcsolatos első tapasztalatokról beszélgettünk az átképzésről a közelmúltban visszatért Vörös Balázs János századossal, a 101. Tüzérosztály, 2. tüzérüteg parancsnokával és Vida Attila őrmesterrel, az 1. tüzérüteg rajparancsnokával.

Az első tapasztalataitok alapján miben más az új technika, mint a régi és gondolkodásban, szemléletben milyen változást követel mindez a katonáktól?

Vörös Balázs János százados: Minimum 50 éves technikai fejlődés következik be a Magyar Honvédségben, amikor ezt az új önjáró löveget rendszerbe állítja. Véleményem szerint, ezekkel a lövegekkel ténylegesen 21. századi tűzeszköze lesz a magyar tüzérségnek. Mint, ahogy a nevében is benne van, önjáró, tehát nem szükséges hozzá külön vontató. Ez a modern hadviselésben nagyon fontos, mivel így a lövegek gyorsan állást tudnak váltani, ezáltal a túlélőképességük a vontatott lövegekhez viszonyítva nagyon nagy. Továbbá nagy pozitívum a vontatott löveghez képest, hogy a löveg kezelői fedett küzdőtérben szolgálják ki az eszközt, így nincsenek (annyira) kitéve az időjárás viszontagságainak. A löveg gyors tűzkiváltását segíti az a tény, hogy a tűzfeladat kezdőelemei digitálisan, a rádió adathálóján érkeznek meg a löveghez, ami után tulajdonképpen egy-két billentyű lenyomásával a löveg irányozza magát. Ez sokkal gyorsabb a most általunk alkalmazott manuális lőelemszámításnál és beszéd (hang) alapú tűzvezetésnél.

Vida Attila őrmester: Véleményem szerint a Panzerhaubitze 2000 önjáró tarack, illetve az a sokrétű, tűztámogatáshoz tartozó rendszer alapjaiban fogja megváltoztatni a szárazföldi tüzérséget. Úgy gondolom, hogy a német mérnöki zsenialitást, precizitást szerte a világon mindenki ismeri, elismeri. Az ember elcsodálkozik, hogy a páncéltesten belüli szerkezetek egymástól függetlenül, és mégis milliméter pontosan összhangban dolgoznak, mégpedig azért, hogy kiszolgálják a tüzér katonákat. Emellett lesznek olyan új képességek, amiket eddig csak könyvekben, tanulmányokban olvashattunk vagy más nemzeteknél láthattunk. Korábban is voltak a Magyar Honvédségben önjáró lövegek, és a vontatott ágyútarackokkal sem vallottunk szégyent egyetlen nemzetközi gyakorlat során sem, de ezzel az új eszközzel, többek között képesek leszünk egyetlen löveggel egy szakasznyi vontatott löveget kiváltani. De mindez nem azt jelenti, hogy a parancsnokok, illetve a kezelőszemélyzet munkája egyszerűbb lesz, hanem csupán megváltozik. Sőt, bizonyos tekintetben nehezebb lesz és nagyobb felelősséggel fog járni egy-egy tevékenység.

 

Hogyan épült fel a németországi képzés elméleti és gyakorlati része, milyen tudásanyagot sajátítottak el a képzésen résztvevők? Hány országból, hányan vettek részt a képzésen?

Vörös Balázs János százados: A kiképzést tíz hétre tervezték, és a középpontban a gyakorlati képzés állt. Az első héten leadták a teljes elméleti anyagot, amelyek szükségesek a gyakorlati fogások végrehajtáshoz. A koncepciójuk az volt, hogy már az első hét közepétől egyre nagyobb mértékben jelenjenek meg a gyakorlati foglalkozások. Például: gyakorlati lőszer anyagismeret, aztán a lövegben található lőszertovábbító rendszer gyakorlati foglalkozás, majd a kezelő egységek gyakorlati megismerése. Ezt a kiképzési elgondolást egyöntetűen jónak ítéltük meg, mivel az új ismeretanyagokat tényleges tudássá a gyakorlati foglalkozások tették. A második héttől kezdve majdnem teljes egészében gyakorlati képzés folyt. A kiképzést szimulációs eszközök használatával hajtottuk végre. Először mindenki készség szinten megtanulta kezelni a löveget automata üzemmódban, majd úgynevezett csökkentett üzemmódban is, amikor a rendszerben egy; a későbbiekben kettő vagy akár több akadály keletkezik. Ezeket az akadályokat a kiképzők tudják generálni a szimulátorrá alakított lövegben. A negyedik héten pedig végrehajtottuk a 36 órás gyakorlatot, ami voltaképpen szakasz szintű harcászat-harcszolgálat foglalkozás volt. Megtapasztalhattuk az önjáró tüzérség harcszolgálatának és harcászatának sajátosságait és nagyon jó alapot biztosított az éleslövészet végrehajtásához. Az éleslövészet előtt abszolválnunk kellett az elméleti- és gyakorlati vizsgákat. A vizsgákat tekintve, ugyanazokat a feladatokat kellett végrehajtanunk, mint a német kezelőknek, csupán a nyelvi nehézségek kiküszöbölése miatt volt egy kis változtatás a teszt kérdéseiben. A hetedik hét az éleslövészetről szólt, majd a következő két hét a karbantartásról. Fontos a lövegek alapos külső, és belső mosása, takarítása és a csövek tisztítása. Az utolsó héten szerdáig egy alapozó híradó felkészítést tartottak, ahol rádió típusismeretet, illetve a német rádióforgalmazás rendszabályait tanították meg nekünk. Ez a tudás szükséges a lövegparancsnoki képzés megkezdéséhez. (Ez a képzés január 12-étől zajlik Németországban – a szerk.)

Vida Attila őrmester: A jelenlegi képzésen csak mi magyar katonák vettünk részt, ezt a kiképzést kifejezetten nekünk állították össze. A kezdeti szakmai nyelvi nehézségeket tolmács segítségével küzdöttük le. A szimulátor mellett nagyon nagy hangsúlyt fektettek a lőszer/gyújtó/töltet anyagismeretre is. Ezt egy segédtáblázattal tudta mindenki megtanulni, illetve gyakorló gránátokkal és gyújtókkal lehetett gyakorolni a készre szerelést is.

Az éleslövészeten a német katonákkal együtt dolgoztak?

Vörös Balázs János százados: Igen, a 10. Páncélos Hadosztály, 131. Tüzérosztály, 5. üteg, 2. tűzszakaszával hajtottuk végre a feladatokat. A szakasz, illetve az üteg katonáival vonultunk ki a gyakorló- és lőtérre, velük dolgoztunk az éleslövészet alatt. Összesen négy önjáró löveg vett részt az éleslövészeten – ebből három eszköznél kerültünk beosztásba mi, magyarok. A löveg kezelőszemélyzete egyébként összesen őt főből áll: lövegparancsnok, irányzó, két töltőkezelő, és egy harcjárművezető. Az én lövegemnél ketten voltunk magyarok, viszont a másik két „magyar lövegnél” hárman-hárman látták el a kezelői és irányzói feladatokat.

Vida Attila őrmester: Az éleslövészetet a grafenwöhr-i gyakorlótéren hajtottuk végre. A lövegparancsnokok a kiképző altisztek voltak, akik ugyan úgy, mint a kiképzés korábbi fázisaiban, most is mindenben segítettek minket.

Milyenek voltak az első tapasztalatok a löveggel kapcsolatban?

Vörös Balázs János százados: Nekem – és merem állítani, hogy rajtam kívül mind a hét bajtársamnak is – hatalmas élmény volt a löveggel való munka, illetve maga a kiképzés. Ahogy korábban mondtuk: lenyűgöző az a mérnöki precizitás, ami ezt az eszközt jellemzi. Tűzkiváltás során, automata üzemmódban csupán az egyik töltőkezelőnek kell tényleges fizikai munkát végeznie (a töltetet betöltenie, illetve zárni az ékzárat), minden más munkát az eszköz berendezései végeznek. Ezzel a precizitással kilenc másodpercen belül háromszor is tudunk tüzelni. Emellett a löveget úgy tervezték, hogy bármilyen akadály, elektromos meghibásodás esetén is lehet vele tüzelni. Ilyenkor a kezelőszemélyzet tagjai kézzel végzik a töltési mechanizmus fogásait. Személy szerint, az tetszik legjobban az eszközben, hogy bizonyos lőtávolságokon belül képes akár öt lövedéket kilőni úgy, hogy azok 1,2-1,5 másodperces időintervallumon belül csapódjanak a célba. Ez úgy lehetséges, hogy különböző irányzékokon, és különböző töltetekkel történik meg a tűzkiváltás. Így a becsapódó lövedékek különböző röppályán érik el a célt.

Vida Attila őrmester: Korábban a Magyar Honvédség által szervezett haditechnikai bemutatón volt szerencsém beülni az ott kiállított PZH 2000 önjáró tarackba. A résztvevők hatalmas kíváncsisággal fogadták az új haditechnikai eszközöket, szó szerint kígyóztak a sorok mögöttük. A legtöbb embert vonzzák a nagy gépezetek, éppúgy ahogyan engem is. Természetes tisztában voltam azzal, hogy a nagy gépezeten belül bonyolult elektronikus szerkezeti elemek lettek beépítve, amiknek működése közben az ember tényleg csak csodálkozik annak precizitásán. A löveg képes minden műveletet automatikusan elvégezni, illetve ugyanígy minden műveletet, kézi üzemmódban, a kezelők is képesek végrehajtani. Véleményem szerint a jelenkor egyik legmodernebb önjáró lövege és ezt a mozgékonyságának, hatékony tűzvezető rendszerének, gyors tűz kiváltásának, illetve nem utolsó sorban az elsődleges fegyverzetének, a 155 milliméteres lövegcsőnek köszönheti.

A kiképzés végeztével milyen visszajelzést kapott az állomány német részről?

Vörös Balázs János százados: Véleményem szerint a kiképzők meg voltak elégedve a munkánkkal, mert ennek több alkalommal is hangot adtak. Például az osztályparancsnok, Sven Zickmantel alezredes úr a tanfolyam lezárásakor úgy fogalmazott, hogy a mi motivációnk és tudásszomjunk motiválja a saját katonáit abban, hogy minél több tudást átadjanak számunkra. A kiképzők részéről több alkalommal is elhangzott az a kijelentés, hogy bármikor (akár munkaidő után is) keressük őket a kérdéseinkkel, mert ők azért vannak, hogy mi a legjobb és legalaposabb felkészítést kapjuk. Úgy érzem, hogy ezt a minőségi felkészítést maximálisan meg is kaptuk.

Vida Attila őrmester: Igen, a kiképzők teljesen meg voltak elégedve a hozzáállásunkkal, szorgalmunkkal, illetve a tudásvágyunkkal. Nyilván ők is tisztában voltak azzal, hogy számunkra a bonyolult német szaknyelvi kifejezések esetleges félreértése akár a kiképzés rovására mehet, de szerencsére a tolmács, és a türelmes, jól kiképzett német bajtársaknak köszönhetően nem adódtak ilyesféle akadályok. A képzés során szoros szakmai és emberi barátságok születtek, ami véleményem szerint az egyik legfontosabb. Már csak azért is, mert a németek közel húsz éves szakmai tapasztalattal rendelkeznek a Panzerhaubitze 2000-rel, előfordulhat olyan helyzet a közeljövőben, amikor egy nagyobb rutinnal rendelkező német tüzér katona segítsége, tanácsa nagyon hasznos lehet.

Amíg a lövegek megérkeznek, milyen feladatok várnak még a kezelő állományra, illetve hogyan lehet addig szinten tartani az elsajátított tudást?

Vörös Balázs János százados: Január közepétől április elejéig mind a nyolcan lövegparancsnoki tanfolyamon veszünk rész. Ezután április elejétől a tiszti állomány szakaszparancsnoki kiképzése következik, ami nagyjából május közepéig tart. Ősszel, másodmagammal ütegparancsnoki kiképzés van tervezve, illetve ezzel párhuzamosan újabb nyolc tatai bajtársunk hajtja végre azt a lövegkezelői felkészítést, amit mi most végeztünk el. Idén ugyancsak megkezdődik a harcjárművezetők felkészítése. Aztán az új eszközök Magyarországra érkezését követően, a jelenleg kiképzett állomány tapasztalatai alapján és bevonásukkal fogja a 101. Tüzérosztály a kiképzést megszervezni, és végrehajtatni.

Vida Attila őrmester: Szerencsére nagyon sok olyan tananyagot kaptunk a képzés alatt, amelyek segítségével az elméleti tudást folyamatosan frissíteni tudjuk. Nem gondolnám, hogy bármilyen üresjárat is lesz a hazai képzésben, hiszen a löveg anyagismerete csak egy része lesz a kiképzésnek. Ehhez hozzá kell kapcsolni például az eddigieknél magasabb szintű híradó foglalkozásokat, vagy a tűzvezető rendszer ismeretét, amiket még nekünk is meg kell tanulnunk a közeljövőben, de még sok hasonló területet fel lehetne sorolni. Természetesen az első eszköz beérkezése előtt is lesznek Panzerhaubitze 2000 elméleti oktatások a kezelők, illetve a leendő lövegparancsnokok, szakaszparancsnokok számára, valamint szimulátoros gyakorlati foglalkozásokat is képesek leszünk végrehajtani a helyőrségen belül.

A tüzér képességfejlesztéssel kapcsolatban a kiképzés mellett természetesen szólnunk kell a vonatkozó tatai infrastrukturális beruházásokról is. A beérkező lövegek fogadási feltételei kialakítása érdekében a dandár laktányájában folyamatban van az eszközök előírások szerinti tárolása érdekében egy 32 beállós, mintegy 3200 négyzetméter alapterületű hangár tervezése. A kiviteli tervek elkészültével együtt tervezetten 2021. évben megkezdődik a kivitelezés is. Emellett a személyi állomány munkafeltételeinek megteremtése érdekében 400 fő elhelyezésére alkalmas épület tervezése, engedélyeztetése is folyamatban van. A technikai eszközök kiszolgálását biztosító úgynevezett „technikai kiszolgáló sor” (sárrázó, mosóépület, üzemanyag-töltő pont) is tervezés alatt van. Emellett tíz beállós, új harcjármű-javító műhely is elengedhetetlenül szükséges. Idén ugyancsak megkezdik a laktanya 20. számú épületének (az ikonikus Kupolának) a felújítását, amely a megfelelő kiképzést biztosítandó, szimulációs központtal is bővülni fog.
Szöveg: Kálmánfi Gábor | Fotó: Sándor Roland főtörzsőrmester, Rebecca Kostanjevec szakaszvezető