Lánctalpasok a startvonalnál- honvedelem.hu

(1. rész)

Mentőövet jelentett a kiképzésre használt Leopard 2A4-esek megjelenése Tatán. Nem csupán egy új eszköz érkezett, de maga a harckocsizó fegyvernem kapott új életet 2020 júliusában, az első négy lánctalpas beérkezésével.

„Mindenki »tankos« akar lenni – összegezte a talán legfontosabb hatást Horváth Sándor alezredes, az MH 25. Klapka György Lövészdandár 11. Harckocsizászlóaljának parancsnoka. Márpedig szükség volt és van is az ideális esetben németül már beszélő jelentkezőkre, hiszen 2023-tól már az Európa legmodernebb harckocsijainak számító, vadonatúj Leopard 2A7HU-k is érkeznek Tatára.

 

A kezdetek

„Tudni kell, hogy maga a fegyvernem majdnem megszűnt. 2007. március 1-jétől egyetlen század maradt belőle, amit a dandár akkori Harci Támogató Zászlóaljába integráltak. Ekkor nagyon sok, régi és tapasztalt szakembert, javítókat, kocsiparancsnokokat veszített a szakma, s ennek is köszönhető az a generációs »lyuk«, ami az én korosztályom, illetve a fiatal tisztek, altisztek között tátong” – mondta az alezredes. „2019-ben, amikor átvettem a zászlóaljat, 69 fő volt az alegység létszáma. Ma már ez 155 fő és még mindig növekszik – köszönhetően a toborzótevékenységnek és persze az A4-eseknek. Igaz, már magának a lánctalpas megjelenésének is óriási vonzása van, de nekünk is ott kell lennünk mindenhol, rengeteg trükköt be kell vetnünk a sikerért” – emlékeztetett a zászlóaljparancsnok.

Nem szabad elfelejteni azonban a zászlóalj jelenleg is hadrendben álló harceszközét, a T-72-eseket sem. E típus szerepe még mindig nagyon fontos és az marad a közeljövőben is. Ezek az eszközök azok, amelyeken már korábban kinevelődött az a szakembergárda, akik elsőként kaptak átképzést az A4-esekre. Ahogy az alezredes hangsúlyozta: az összes kiképzésről – így a tavaly szeptemberben kezdődött, a müncheni Krauss-Maffei Wegmann (KMW) szakemberei segítségével elvégzett gyári felkészítéséről vagy az ausztriai Wels-ben, az osztrák hadsereg 14. harckocsizászlóaljánál (Panzerbataillon 14) végrehajtott, 16 fős átképzésről, – és az azokat teljesített magyar katonákról csak elismeréssel beszéltek.

 

Az elsőként „leopárdosított” tatai harckocsizók kezében, lábában és fejében ott volt a szakma sava-borsa, amit még a T-72-eseken szereztek meg. A továbbiakban pedig ez lesz az a típus, ami a kiképzéseken, a tiszt- és altisztképzésen „előszűri” a Leopard-okra tervezett állományt. „Nem mindegy, hogy kit ültetünk majd a korszerű A7-esekre, amelyek ára bizony eléri egy vadászgép felét” – hangsúlyozta az alezredes.

A zászlóaljparancsnok szerint a „tankos” nehéz szakma: fizikailag, pszichikailag is sokat követel. Bírni kell „odabent” a bezártságot, esetenként a kialvatlanságot, a nehéz alkatrészekkel való munkát. Nem mindenki alkalmas erre. Az a jó, ha ez minél korábban kiderül és erre a „fapadosabb”, de az alapkiképzésre, a harckocsizó alapok szilárd lerakására a T-72-esek kiválóan alkalmasak. A nehezebből a könnyebbe sokkal jobb beleülni… 2023 után valószínűleg majd az A4-esek veszik át az „iskolapad” szerepét és az itt megfelelően teljesítő katonák ülhetnek majd át az A7HU-ba – vélte Horváth alezredes.

A kiképzéseket természetesen nem lehet függetleníteni a COVID jelentette kihívásoktól és az ebből fakadó újabb feladatoktól. Az alegységnél már megkezdődtek az önálló harckocsivezetői kiképzések is az A4-esre, és hamarosan indul majd a toronykezelők képzése. Emellett – mint azt ottjártunkkor magunk is láthattuk – folyamatos a T-72-eseken történő kiképzés. „Ha lassabban is, mint ahogyan az év elején terveztük, reméltük, de elkezdtük bontogatni a szárnyainkat” – emelte ki a zászlóalj parancsoka.

 

Nagyon más…

Bár a tatai dandárnál rendszeresített két lánctalpas típus „kortársnak” számít, mégis nagyon sokban különböznek egymástól. Eltérő az építési filozófia, a kialakítás: a német eszközben például sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek a kezelőszemélyzet túlélőképességére, védelmére, a kényelmére is. Emiatt óriási különbségek vannak a két eszköz technikai tulajdonságai, használata és kiszolgálása között is.

A „reggeli rutin”, azaz a lánctalpas járműszerkezetnek indulás előtti ellenőrzése, a részegységek átvizsgálása nagyjából azonos. Felépítésében azonban már teljesen más a két rendszer. Nem csupán méretében nagyobb az A4-es, de más az erőátvitele és a motor is sokkal erősebb. A botkormányok helyett egy kis méretű kormányt használ a vezető, akit olyan érzékelők is segítenek a harckocsi vezetésében, amelyek a T-72-esből még hiányoznak. Így a Leopard biztonságosabban üzemeltethető, ha túlmelegszik a motor, vagy elfolyik belőle a motorolaj, a szenzorok adatai alapján megállítja magát. A T-72-esnél a vezető feladata, hogy mindig mindenre figyeljen: olajnyomás, olajhőmérséklet, vízhőmérséklet, váltónyomás…

Mindezek mellett más a vezetési pozíció is. A T-72-esnél a vezető középen ül, míg az Leopard 2A4-esnél a jobb oldalon. Meg kell, és aránylag gyorsan meg is lehet szokni az új „munkahelyet”, de ehhez gyakorlás szükséges.

„Már volt róla szó, hogy a jóba könnyebb átülni. Ez még inkább érvényes a toronyra, ahol új korszak köszöntött be az új vasakkal. A KMW-kiképzés végén volt lövészetünk, ahol pontosan megmutatkozott a pontosságra, az egyszerű és gyors kezelésre, az első lövés találatára »kihegyezett« filozófia. A Leopard-nál minden az első lövés pontosságára, az első lövés találati valószínűségére épül fel. Ezt támogatja a fedélzeti ballisztikai számítógép is. Igaz, ahhoz, hogy a lövészeten a célok 98-99 százalékát leküzdjék a frissen átképzett magyar harckocsizók, kellett a korábbi rutin is, hiszen a T-72-essel viszonylag sokat lőttek már” – mondta Horváth alezredes, hozzátéve: álló helyzetből álló célra, egyszerűen nem kihívás ezzel a harckocsival lőni. Nincs is értelme az ilyen lövészetnek, hiszen a célt egészen biztosan eltalálják, nappal és éjjel is. „A mozgásos lőgyakorlatoknál is általában 30-35 kilométer/órás sebességgel haladva lőttünk igen pontosan, ami eddig elképzelhetetlen volt. A T-72-essel is hajtottunk végre mozgó járművel végzett éleslövészetet, de annak a célzórendszere, a stabilizátora, a harckocsi csillapítása bizony nem olyan, mint a Leopardé. Itt nehéz volt egy-egy találat elérése – a Leopard üzembiztosan, előre vagy tolatva, minden körülmények között, éjszaka is megoldja ezt a feladatot” – részletezte a zászlóaljparancsnok.

Egy vérből valók vagyunk…

A Leopard 2A4-essel nemcsak egy új haditechnikai eszköz, hanem új, vagy megerősödő kapcsolatok is érkeztek Tatára. Mint már említettük, Ausztriában a 14. harckocsizászlóalj már segített az indulásban: a parancsnoki, illetve a kiképző beosztásokba kerülő tizenhat magyar katona képzését ők hajtották végre; a tanfolyamot mindkét fél a legnagyobb megelégedettséggel zárta. Ezt idén áprilisban egy egyhónapos harckocsivezetői kiképzés követte szintén Welsben, hét magyar katona részvételével, akik között ott volt Horváth Sándor alezredes is.

„Hozzám, illetve a Magyar Honvédséghez az osztrák rendszer áll igazán közel. Az ország lakossága és a hadsereg létszáma is hasonló a hazánkéhoz, ott is egy harckocsizászlóalj áll hadrendben. Nekem nagyon szimpatikus, ahogy ők dolgoznak, ahogyan a tankjaikhoz viszonyulnak, ahogy óvják és vigyázzák őket” – mondta az alezredes, majd hozzátette: Ausztriában jól működik a technikai kiszolgálás rendszere, pontosan meg van határozva, hogy mit csinálhat a kezelőszemélyzet, mit a zászlóalj javító állománya és mi a feladata a magasabb szintű javítókapacitással bíró szervezetnek.

Az „osztrák szál” a továbbiakban is erős marad: idén őszre tervezett az a nyolc fős, toronykezelői felkészítés, amit az ottani szimulátorok segítségével fognak végrehajtani. „Már most is nagyon jó a viszony a két zászlóalj között és remélem, hogy ők továbbra is mint partneralakulat segítik majd a munkánkat. Ezt megkönnyíti, hogy az osztrákok a képzés végén elmondták: ők nagyon élvezték a kiképzést, mert azt tapasztalták, hogy ha más típuson is, de professzionálisan felkészített katonák érkeztek Tatáról. Nagyon motivált volt mindenki a kiképzési és felkészítési foglalkozásokon, így oktatni is könnyű volt őket” – tette hozzá Horváth alezredes.

Ezt egészíti ki a szintén őszre tervezett lengyelországi képzés. A lengyel hadsereg 10. Leopard 2 Kiképző Központja jelezte, hogy egy teljes szakasz, azaz 16 fő átképzését vállalja az A4-es típusra. Ez azt jelenti, hogy a tatai katonák (harckocsivezetők, irányzók, töltőkezelők és parancsnokok) a teljes lengyel felkészítési metódust megismerve, komplex szakfelkészítést fognak kapni.

E külföldi kiképzési eseményekkel, illetve a tatai felkészítéssel, átképzéssel a tervek szerint 2021 végére már legalább negyven, A4-esre átképzett és megfelelően felkészített, levizsgáztatott harckocsizóval rendelkezik majd a tatai zászlóalj.

A következő, nagyobb falat a javítóállomány kiképzése lesz. Jelenleg főként a KMW német és magyar szakemberei dolgoznak az A4-esekkel, de a zászlóalj karbantartó specialistái árnyékként követik őket a javítási folyamatoknál, tanulva az új technikát. Az A7HU változathoz külön technikusi tanfolyamokat is vásárolt a magyar fél, így erre is készülni kell majd. Ennek egyik fontos előfeltétele a német nyelv megfelelő ismerete, tehát aki szeretne harckocsizó lenni, az nem baj, ha tud németül. Nem kizáró ok a nyelvtudás hiánya, de megléte komoly előny.

 

Dokumentáció

Nincs megfelelő szakmai munka megfelelő kiképzési dokumentáció nélkül – hangsúlyozta beszélgetésünk során Horváth alezredes. Egy saját, magyar rendszer kiépítése folyik. Ehhez a KMW kiképzés alatt megkapott dokumentumokat, illetve a Németországból és az ausztriai kiképzésekből Tatára érkezetteket egyaránt összegyűjtötték és feldolgozták már eddig is. Ehhez jön majd idén a lengyelországi képzés anyaga is.

„Ennek megfelelően újra kell írni a kiképzési programot is, amit a Magyar Honvédség Parancsnoksága Kiképzési Csoportfőnökséggel szoros együttműködésben végezünk jelenleg is. Példaként említhető, hogy az A4-esek alkalmasak a közúton közlekedésre is – köszönhetően a lánctalpban elhelyezhető, speciális aszfaltkímélő gumibetéteknek -, így a vezetési gyakorlatokat is át kell dolgozni. Elsőként a kis méretű kezelői könyveket alkottunk meg, aminek minden zsebben ott a helye. Ebben pontosan le van írva, hogy mit kell csinálnia a saját munkahelyén a személyzet különböző beosztásban dolgozó tagjainak” – mondta Horváth Sándor alezredes.

Hogy ez egészen pontosan mit jelent a hétköznapokban, arról már Gálosi Patrik hadnagy, a kiképző feladatot végrehajtó 3. század 1. szakasz szakaszparancsnoka fog mesélni írásunk második részében.

(Folytatjuk!)

Szöveg: Trautmann Balázs | Fotó: Nagy Gábor és archív

Lánctalpasok a startvonalnál (honvedelem.hu)